Amikor olvasok, vagy hallok egy jó könyvről, akkor azt mindig feljegyzem, mert különben elfelejteném. Innen tudom, hogy sokkal több könyvvel kapcsolatos ajánlást gyűjtök, mint, amennyit el tudok olvasni. Sorakoznak a listában az elolvasandó könyvek, de a szorgos olvasás ellenére a lista soha nem rövidebb lesz, mindig csak egyre hosszabb.
Kategória: Tanulás
Antiminta
Egy szervezet helyes működését nem csak az határozza meg, mi a megfelelő módszer, mi a követendő mód, mi a minta, hanem legalább ennyire meghatározó az is, mit nem szabad csinálni.
Ez azért szívügyem, mert sok helytelen viselkedés, amivel találkozom kifejezetten népszerű, gyakran alkalmazott. Tudják, mi a helyes, de mivel tételesen nem tudják, mi a helytelen, ezért elcsábulnak, elkezdik a módszereket hajlítgatni, én meg fogom a fejem.
Emiatt itt a blogon rendszeresen fogok a cikkekhez olyan eseteket is sorolni, amelyek helytelenek és ezért kerülendők. Ezek az antiminták.
Előzetesen következzen néhány példa, ami érthetőbbé teszi a definíciót.
Én szoktam hibázni!
Azért gondolom ezzel kezdeni, mert ez nem volt mindig így. Úgy értem, persze nyilván mindenki követ el hibákat, de nem mindig gondoltam azt, hogy ez másra tartozna, vagy akár csak ügyet kellene belőle csinálni.
Én is vettem részt olyan projektben, amelynek a státuszát piros, sárga és zöld színekkel jelölték. A projekt az elején zöld volt. Aztán az idő előre haladásával maradt a zöld, aztán megint zöld, még mindig zöld, zöld, zöld, zöld, zöld, zöld, zöld, zöld, zöld, zöld, aztán amikor elértük a határidőt: szuperpiros. Persze valójában menet közben torlódtak fel a problémák, nem a végén, csak mi inkább igyekeztünk takargatni a hibáinkat. Reméltük, hogy majd behozzuk az lemaradást. Majd valahogy kidumáljuk. Majd ráfogjuk az ügyfélre. A nyuszira. Különben is: OK megtörtént, de ne ezen rágódjunk már, nézzünk előre, haladjunk tovább, nincs itt semmi látni való. Én szoktam hibázni! részletei…